Magyar név: Nincs
Rendszertan: Bryophyta / Hypnales / Leucodontaceae
Magyarországi elterjedés: Magyarország egész területén, az Alföldön is.
A Leucodon sciuroides véleményem szerint az egyik legszemrevalóbb a magyar lombosmohák között. Egyedi megjelenésével már messziről kiszúrható, nézése igen szívet melengető tud lenni.
Leucodon megjelenése (forrás: www.pbase.com)
Megjelenés: A faj megjelenéséről árulkodik a név is, azaz mókusfarkszerű. Jellegzetessége, hogy a felületről ívesen ágaskodnak hajtásai, különösen száraz állapotban. Hajtásai viszonylag sűrűk, elég hosszúak, a levelek sűrűn, dúsan borítják azt. Hajtásvégük jellemzően picit világosabb színű.
Leucodon nedves állapotban (forrás: http://www.botanikaiforum.com)
Levelei: Sűrűn állók, szárazon szorosan a hajtáshoz simulnak, ami szintén jellegzetes hengeres megjelenést biztosít. Nedves állapotban a levelek "kinyílnak", ezzel a fenti hengeres állapot megszűnik. Maguk a levelek is igen jellegzetesek erre a mohára. Alakjuk alapnál széles tojásdad, fokozatosan keskenyedik a csúcsba, víztiszta sejtek nincsenek jelen. Enyhe fogazás megfigyelhető már 50x-es nagyításnál, ez azonban csak a csúcs közvetlen közelében. Kézi nagyítóval becsapós tud lenni a levélér megtalálása: ugyanis nincsen neki, mégis a kezdő szeme "odalátja", ugyanis a levelek hosszredősek.
Tokja: Pleurokarp moháról lévén szó a toknyél a hajtás oldalából ered, hosszú sétával, azon egyenes, hengeres tok, minek fedője rövid kúpos.
Élőhelye: Jellemzően mészkősziklákon, fakérgen találjuk meg, de egyéb sziklákon is. Jellemző rá a délies fekvés.
Összetéveszthetőség: A fajt mérete, és jellegzetes növekedése miatt egyszerű felismerni. Hajlamos Homalothecium sp. közelében nőni, ami színében közel hasonló, viszont a nemzetség minden faja jóval kisebb, nem jellemző rájuk a mókusfark növekedés, valamint erük van.
Viszonylag könnyen felismerhető, ezért is kedveltem meg annyira, hiszen a sokadik terepen megismerhetetlen (számomra) moh után mindig jólesik egy-egy ismerőst megpillantani.
Leucodon sciuroides levél
Levélcsúcs a minimális fogazással
Levélalapi sejtek
Felhasznált irodalom:
- Boros Ádám - Magyarország mohái (1953)
Mókusfark moha :)
VálaszTörlés