Előszó

Első bejegyzést írni nem egyszerű. Az ember szeretné ismertetni az írásai célját, tisztességesen össze akarja szedni a gondolatait, csapong ide-oda, annyi minden jár a fejében, a végére pedig átláthatatlanság és teljes káosz tünetei mellett törli az egészet. Mégis meg kell próbálkoznom vele, hiszen a célom: dokumentálni, és megosztani azt bárkivel akit érdekel.

A nevem Kovács Andor, 27 éves vagyok, a Békés megyei Dévaványáról származom. 2013-ban az informatikus / rendszergazda végzettségemet sutba dobva kezdtem el a Budapesti Corvinus Egyetem kertészmérnöki képzését, ezzel eddigi életfelfogásommal, foglalkozásommal ellenkező irányba kezdtem el járni. Rájöttem, hogy a négy fal között vagyok bezárva napi 10 órákra, egészségtelen körülmények között, és ki akarok onnan törni, ki a természetbe oda ahol a mesterséges dolgokat, épületeket, értéktelen emberi lenyomatokat felváltja maga a táj, a növények, az állatok, azok a dolgok, amik (számomra) valódi értéket képviselnek. Szüleim segítségével lehetőségem nyílt a változásra, változtatásra, ettől kezdve egy ragyogó világba csöppentem bele, amiért érdemes volt küzdeni.

Az egyetem második félévében egy meghatározó C azaz nem kötelező tantárgy felvételével a kertészeti terveim is változtak, eldöntöttem, hogy nekem nem a termesztés, hanem a kutatás, az area megismerése, a természetvédelem lesz a megfelelő irány. A fent említett C tárgy a "Terepi botanika" névre hallgatott, és szombati napokon olyan botanikailag fontos területekre látogattunk el, (Fóti-somlyó, Soroksári Botanikus Kert, Budai-hg dolomitsziklagyepei stb) amik megmutatták rejtett értékeiket. Előadónkra mint valami félistenre tekintettünk. Mi, akik fél éve foglalkozunk a növényekkel, minden újdonságnak számított, felismerhetetlen kórós szárakról, még levéltelen fákról cserjékről határozták a fajokat; számunkra ez a lehengerlő tudás annyira tetszett, hogy eldöntöttük: ezt a szintet utol kell érni.

Szintén a fenti tárgy adott lehetőséget arra, hogy megismerkedjek jobban egyik évfolyamtársammal, Rigó Attilával, akivel később szabadidőnkben elkezdtük bejárni a területeket, határoztuk az edényeseket a frissen megszerzett ÚMF-el (Új Magyar Füvészkönyv; 2007 Király). Egymást húztuk, unszoltuk a jobbnál jobb területekre, és májusra, már annyi mindent meg akartunk nézni, hogy a vizsgaidőszak részemről megsínylette a dolgot ( igen, egy tárgyam nem sikerült). Úgy álltunk a dologhoz, hogy a lényegi ismereteink bővülnek, és ez minden ráfordított időt megér.

Aztán Attilának hála - akit nagyon érdekeltek a mohák - megismerkedtem Németh Csabával az egyetemről, aki mohatérképezésre hívott minket a Börzsönybe. Ez első hallásra meredeknek tűnt (az is volt), úgy voltunk vele, hogy amíg a mohokkal foglalkoznak, addig mi akár új edényesekkel találkozhatunk, és okos emberektől csak tanulni lehet. Ezen a nevezetes túrán Peter Erzberger és Németh Csaba vezettek minket valamint Dr. Nagy József tanár úr is velünk tartott, hogy börzsönyi hely- és flóraismeretével segítse a mohászokat.
Ez a túra szó szerint ledózerolt minket. Szó szerint semmit (de egyáltalán semmit) nem tudtunk a mohákról  - a suliban tanult Ceratodon purpureus és Marchantia polymorpha-na kívül (amire rájöttünk hogy így sem ismerjük fel őket) - és olyan mennyiségű információt zúdítottak ránk, hogy nap végére szó szerint elértem az agyam egy napi befogadóképességének szintjét, valamint kb 60 különböző lombos és májmoha minta volt a táskámban. Olyan morfológiai tulajdonságokat láttak a nagyítón keresztül, amiknek a létezéséről még sejtésünk sem volt. Peter és Csaba lenyűgöző tudása ismételten felnyitotta szemünket egy új területről, a mohákról, ami igencsak felkeltette érdeklődésünket.

A nyár folyamán aztán szinte minden héten kinn voltunk, próbálgattuk a mohákat felismerni, határozni. Hatalmas segítséget jelentett, hogy Csaba jóvoltából az egyetem lehetőséget biztosított arra, hogy használjuk a növénytani tankszék mikroszkópjait, így egy új szinten is ismerkedtünk ezekkel a nagyszerű élőlényekkel.

Nagyjából itt tartunk most. Tudásunk egyre bővül, és minden terepi nap adatát fejben tartani már sok, így jött az ötlet, hogy mostantól minden terepen töltött napról naplóféleséget kellene vezetni, persze ha már a technikai vívmányok megvannak, miért ne lehetne ezt egy blog formájában tenni? Így akár mások is olvashatják azokat, és egy helyen lennének. További nagy előnye, hogy mivel még gyerekcipőben járunk, ezért később nosztalgikus lesz olvasgatni ezekről az időkről, ezekről a felismerésekről, valamint fejlődésünk is nyomon követhető lesz.

A bejegyzésekben a tervek szerint olvasható lesz tömör, naplószerű bejegyzések a fajokról,a habitusukról, egyfajta fajlista szinten, valamint lesznek elbeszélő jellegű történetek is. Profi fényképező hiányában képekkel dokumentálni egyelőre nem tudunk, de a napló szerkesztésekor igyekezni fogok internetes hivatkozásokkal pótolni ezt a hiányt.

Alapvetően magánfelhasználásra íródnak majd a naplóbejegyzések, de azért remélem egy-egy elbeszélésnek nem csak én leszek egyedüli olvasója. Nagy bizalommal tekintek ezen oldalra, remélve, hogy egyfajta sajátos érték kerül megírásra, illetve tudom, hogy mosolyogtató lesz 10-15 év múlva olvasgatni ezekről az időkről.

Kovács Andor