Az algaminták nézegetése - benne a szépséges Niccia sp.-vel, a változatos Spyrogyra sp.-kel, valamint számos ismeretlen apró élőlényekkel -a zuzmó is "kézről-kézre" járt, hiszen a jelen lévők közül csak kevesen láttak Cladonia rangiferina-t (rénszarvas zúzmó) élőben. Igaz, itt sem a természetes környezetében, de legalább a méreteit megnézhettük - tényleg van rajta mit enni. A nézegetés közben, valakinek a szeme megakadt a zuzmó szálai között egy mohán! Kaptunk az alkalmon, kiszedegettük a szép lombos mohokat, meg is feleztük Attilával. Egy gyönyörű, még pici - max 4 cm-es - Sphagnum sp. is előkerült.
A lombos moha határozása csak másnap reggel történt meg, kora reggel, és igen jól esett így kezdeni a napot, hiszen eddig még általam nem látott fajról van szó. Bárcsak minden reggel ilyen kellemesen hasznos lenne!
Tehát a moha, ami "önként" jött és nem mi mentünk érte:
Latin név: Pleurozium schreberi (Wild ex. Brid.) Mitt.
Syn.: Entodon Schreberi
Rendszertan: Bryophyta / Bryopsida / Hypnales / Hypnaceae
Magyarországi előfordulása: Középhegységekben, Dunántúlon közönséges faj
Bár ez a moha az ország hegységeiben közönségesnek számít, én most találkoztam vele először, így igen megörvendtem neki.
Megjelenése: A Pleurozium schreberi egy pleurokarp lombosmoha. Szára jellegzetesen piros színű, erről kapta angol nevét is: Red-stemmed Feather-moss. A fő tengelyről az oldalhajtások jellegzetesek, szárnyasak, az oldalhajtások hossza szinte megegyező végig a fő tengely mentén, ami kb 12 cm hosszúságot ér el. Oldalhajtások szárai jellegzetesen a talaj felé visszahajlanak, számomra halcsontváz jelleget kölcsönözve.
Levelei: A szár és hajtás levelei megegyező morfológiájúak, a hajtáslevelek picit kisebbek. Átlátszó, élénkzöldek, hosszuk kb. 2-2,5 cm. Ovális, konkáv levelei a szára teljesen körülölelik, a piros színt ezeken a leveleken keresztül lehet látni. Levélcsúcsa lekerekített, ritkán pici csúcsot találhatunk, de ezek nem törnek hátra. Levélere apró kettős, x20 nagyításon nem látható. A sejtjei a levél közepénél megnyúlt hosszúkásak (8-16x hosszabbak, mint szélesebbek) , az alapi sejtek viszont mások, kerekdeddé, tömzsivé válnak.
A hajtáslevél.
Egy másik hajtáslevél
A finom, kettős levélér
A levelek közepénél a sejtek megnyúltak
Levélcsúcs
Tok: A briteknél a tok nagyon ritka, nálunk gyakoribb. Pleurokarp moha, a tok hajlott, csőre rövid.
Élőhelye: Mészben szegény területeken, általában a talajon, de megtaláljuk sziklákon, és hegyi réteken a növényzet között. Inkább a félárnyékot kedveli, gyakran tömegesen jelenik meg. Briteknél megtalálható lápokon is, Calluna és Eriophorum társaságában.
Összetéveszthető fajok: Az élőhely, és megjelenés hasonló a Pseudoscleropodium purum esetében, azonban neki nem piros a szára, és a levélere sem jelentéktelen, x20-al jól látható. Továbbá a levélcsúcsa ennek a fajnak jellegzetesen hátratört.
Felhasznált irodalom:
- Boros Ádám - Magyarország mohái (1953)
Internetes források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése