A "hegedűs" Syntrichia-k

Bevezetés

Az alábbi bejegyzésben két számomra gyönyörű Syntrichia nemzetséget szeretnék bemutatni, mégpedig a Syntrichia montana-t és a Syntrichia virescens-et, melyek azért kapták a hegedűs becenevet, mert a leveleik nagyon szép hegedűalakúak. Terepen nem lehet egyértelműen megkülönböztetni őket - habár mint később látjuk az élőhely alapján sejteni lehet - de valós megkülönböztetésükhöz mikroszkópos vizsgálatok szükségesek.

Taxonómia

Besorolás: Bryophyta / Bryopsida / Pottiales / Pottiaceae / Syntrichia
Latin név: Syntrichia virescens (De Not.) Ochyra  - Syntrichia montana Nees
Szinonímok:

• Syntrichia virescens (De Not.) Ochyra: Syntrichia pulvinata (Jur.) Jur. / Barbula ruralis var. virescens (De Not.) Bertol. / Barbula pulvinata Jur.
• Syntrichia montana Nees: Syntrichia intermedia Brid. / Tortula intermedia (Brid.) De Not. / Tortula ruralis var. crinita De Not. / Tortula crinita

Nevek: 

• virescens = "Becoming green" azaz zölddé váló, zölddé változó.
• montana = "Of the mountains" azaz hegyekből származó, hegyi.

Elterjedés:

• Syntrichia virescens: Mérsékelt övi faj. Európában Spanyolországtól, Észak Szicília- és Szardiniától egészen felhúzódik Skandinávia középső területéig, keletre Törökország és Kaukázus vidékéig. Megtalálható Észak Amerikában és a Kanári szigeteken is [Smith]. Magyarországon gyakorinak mondható, Északi és Dunántúli középhegységben, a Somogyi és Zalai-dombságban. Az Alföldön is gyakori [Orbán S - Vajda L.] Főleg alacsony vidéinken gyakori [Boros Á.]

Syntrichia virescens (Forrás: www.fugleognatur.dk)

• Syntrichia montana: Szubatlanti - szubmediterrán faj. Dél Skandináviától egészen a Kaukázusig, Törökországig valamint Észak Ázsiában, Makronéziában, Észak Afrikában, Észak és Közép Amerikában található meg. [Smith]. Magyarországon hegyvidékeinken általánosan megtalálható, így az Északi középhegységben: Gömör- Tornai-karszt, Bükk, Cserhát, Dunántúli középhegységben: Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység, Gerecse, Vértes, Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység valamint a Mecsekben, a Villányi hegységben és a Kőszegi hegységben [Orbán S. - Vajda L.]

Syntrichia montana (Forrás: www.fugleognatur.dk)

Élőhely:

• Syntrichia virescens: Kéreglakó faj. Ligeterdőkben, tölgyesekben, deszkakerítéseken él, nem ritka faj [Orbán S. - Vajda L.] De sziklákra és betonra is felmehet! Ez teszi szükségessé a mikroszkópi azonosítást. Nyílt helyzetű, magányos fák törzsén, falakon, habarcson sőt aszfalt utakon is megtalálni. [Smith]
• Syntrichia montana: Sziklalakó faj, sziklagyepek napos kövein, mész és dolomitsziklák repedéseiben, karsztbokorerdőkben. Máshol hiányzik, vagy ritka. [Orbán S. - Vajda L.]. Kitett helyeken, mészkövön, falakon, háztetőkön, ritkán savanyú sziklákon is. [Smith]

Megjelenés:

• Syntrichia virescens: Sűrű vagy laza párnákban nő. Színe feketés-zöld szárazon, nedvesítve szép zöld szín jellemzi, Innen a neve is. Levelei lapát alakúak, nedvesítve hátratörnek, középen hegedűalak szerint befűződnek. A levél csúcsa jellegzetes lecsapott. Erőteljes ér jellemzi, hosszú, fogazott hyalin szálban kifut.  [Orbán S. - Vajda L.] Az ér keresztmetszetben csupán 1-2-3 sornyi sztereida sejtet mutat.

Syntrichia virescens Quercus cerris törzsén bőségesen él.

 

Syntrichia virescens levél.

• Syntrichia montana: Tömött párnákban nő, sötétbarnás színű, mely nedvesítve sötét és világoszöld érdekes keverékét adja, mely megfoghatatlan, de jellegzetes. Szárazon a levelek összeállnak, nedvesen a levél csúcs visszahajlik. A levél közepén hegedűszerű lefűződés látható. A levél kerek végű lapát alakú, az ér pirosas. Hosszú hyalin szőr kifut a levélből, mely fogazott. [Orbán S. - Vajda L.] Nem gyakori a tok, esetleg tavasszal vagy nyáron fordulhat elő.

Syntrichia montana napsütötte déli fekvésű dolomitsziklán. Jól látszódik az a bizonyos szín.

Syntrichia montana levél.

Mikroszkópos megkülönböztetés:
A két mohánál sajnos csak egy esetben lehet biztosra menni terepen, mégpedig akkor, ha fakérgen találjuk, ebben az esetben S. montana nem lehet (ugyanakkor más Syntrichia fajok előfordulhatnak). Amennyiben sziklán találjuk, gyűjteni kell belőle. A kulcs, a levélér fonáki részén található sztereid sejtek vastagsága. Az alábbi képeken jól látszik, hogy míg a S.virescens-nek csupán 1-2-3 [Smith] sejtsorosak a sztereid sejtjei, addig a S.montananak jóval több, jól kidudorodik a laminából. Egyesek lupeval is látják a különbséget, aki nem ennyire vájt szemű, annak marad a mikroszkóp.

Syntrichia virescens 1-2-3 sejtsoros sztereid csoportja. (commons.wikipedia.org)

Syntrichia montana vastag, több sorban álló sztereid sejtjei (Forrás: commons.wikipedia.org)

A színükben is van valami nehezen megfogható különbség. Nedvesítés hatására a feketés, sötétbarnás S.montana olyan színt vesz fel, ami nagyon szép, jellegzetes, de számomra leírhatatlan (a színekkel bajban vagyok egyébként is). Az alábbi képeken jól látszódik a különbség.

Felhasznált irodalom:

• A.J.E. Smith - The Moss Flora of Britain and Ireland (2004)
• Boros Ádám - Magyarország mohái (1953)
• Ian D.M. Atherton, Sam D. S. Bosanquet, Mark Llawley - Mosses and Liverworts of Britian and Ireland: A Field Guide (2010)
• Orbán Sándor - Vajda László - Magyarország mohaflórájának kézikönyve (1983)

Internetes források:

• http://www.theplantlist.org/
• http://davesgarden.com/guides/botanary/
• commons.wikimedia.org
• www.fugleognatur.dk