Ezen a hétvégén végre minden összejött, és kiszabadultam a kedvenc növényeim közé. Erre a napra egy közeli területet választottam - másnap, vasárnap egy börzsönyi túrát is terveztünk - egy kis költségkímélő, de azért lélekmelegítő útvonalat terveztem.
Nem voltam egyedül, ugyanis úgy jött ki a lépés, hogy MAtej is el tudott velem jönni, így ez az alkalom egy könnyed, beszélgetős, nézelődős útra sikeredett.
Helyszínnek a Hárs (Hársbokor) - hegyet szemeltem ki, ugyanis még sosem jártam arra, több forrásból úgy értesültem, hogy jó kis hely. Mivel előzőleg ellenőriztem a hegy földtani jellemzőit is, abban a hiszemben indultam el, hogy javarészt Hárshegyi homokkő lesz a talpunk alatt. Hazaérkezve - persze már mikor ott voltunk is - eszméltem rá, hogy elnéztem a geo térképet, így csak itt-ott foltokban volt fellelhető a homokkő. Ezt a kis csalódást leszámítva nem bántuk meg hogy ide jöttünk, bár ért minket pozitív és (sajnos) negatív is.
08:00-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, és felszálltunk a 22-es buszra, amivel a TBC intézetig utaztunk, s itt a vadaspark irányába indultunk. Gyorsan el akartuk hagyni a szemetes és nagyon durván bolygatott erdőrészt, így nem is nagyon álltunk meg. Mivel MAtej nemrég ért haza nyári angliai munkájából, lelkes élménybeszámolót tartottunk egymásnak, kivel mi történt a nyáron. MAtej most ismerkedik a mohákkal, így pár fajt, amit bizton felismerek bemutattam neki -
Atrichum undulatum, Hypnum cupressiforme, Plagiomnium affine stb - nagyítóval már elég érdekesnek bizonyultak számára is.
Átmásztunk egy kerítésen, és innentől - nyilván a vadaspark miatt - elképesztő szintű taposás vált uralkodóvá, és ez végig is kísért minket szinte az egész úton. Nagyon demoralizáló volt a gyakorlatilag felásott területeken menni. Azonban sok-sok szép és ismeretlen gombát láttunk, ezek közül csak a
Amanita muscaria-t a légyölő galócát ismertem. Egy korhadékkal teli, bolygatott talajon találtam az alábbi szépséget (időközben kiderült a neve is:
Parasola plicatilis - Gyenge áltintagomba)
Ezek után egy irtáson már a virágos növényeket mondogattuk egymásnak gyakorlásképp, és bizonytalanság miatt meghatározásra került a közönséges
Clinopodium vulgare - Közönséges borsfű. Ezután bevetettük magunkat az irtásról az erdőbe, ahol megpillantottuk az első
Dicranum tauricum-ot, és
Dicranum scoparium-ot. Az ezt követő fenyőerdő jellegtelen volt, pár szép gombát kivéve, amit szintén nem sikerült megsaccolni.
Egy meszes zárt sziklagyepbe érkeztünk, ahol a sziklákon és a fák törzsén gyakorolgattam a mohfajokat és mutogattam őket MAtejnek.
Syntrichia ruralis sp
. ruralis, Bryum moravicum, Homalothecium sericeum, és Porella platyphylla volt terítéken. Szétnéztünk edényesek terén mi a helyzet, és találtunk
Helianthemum ovatum-ot,
Asperula rumelica-t,
Veronica vindobonensis-ta sziklákon
Grimmia pulvinata foglalta el a szokásos helyét.Ekkor MAtej észrevette a nap egyik legjobb növényét, életünk első
Sternbergia colchicifolia-ját. Nagyon örülünk neki, hogy ezt a jó kis növényt végre személyesen is megismerhettük.
A hegy egy
Erysimum odoratum-mal is kedveskedett nekünk, amit nagyon jó néven vettünk tőle. Ezután elérkeztünk a hegynek arra a részére ami ici pici hárshegyi homokkőből épült fel, egy kis házikó mellett a jó kis savanyú mohafajok lepték el a kavicsos aggregátumot, mint a
Polytrichum formosum, P. piliferum, P. juniperinum és
Dicranum scoparium. A sziklákon
Hypnum cupressiforme uralkodott. Ezt a területet korábban internetes képeken láttam a területről és elmondhatom hogy katasztrófa ahogy kinéz. Az összefüggő, gyönyörű
D. scoparium párnákat a vadtúltartás állatai szisztematikusan felszánják, elpusztítják. Ottjártunkkor is egy kb 15 - 20 egyedes csorda loholt el alattunk a völgyben. A párnák között egy érdekes gombát pillantottunk meg.
Innen elindulva a hegy gerincén végigvezető irtáson haladtunk, közben mészkősziklákon mohokat néztünk. A hegy csúcsán döbbenten vettük észre az állatok etetőhelyét. Ezzel semmi gond nem lenne, viszont az emberi jelenléttel megjelentek az advenív növényfajok - pl
Datura stramonium, amiknek az elszaporodását senki nem engedhetné meg magának, nemhogy a Pilis Parkerdő... Ezt követően a sziklagyepben leültünk növényeket határozni, így a
Pseudolyzimachion spicatum-ot, valamint egy növényt, amit első ránézésre
Thymus-nak gondoltunk, azt is határoztuk neki, de egyáltalán nem illett rá a
Thymus jellegzetessége. Itthon derült ki, hogy ez az
Aconis arvensis - csomborpereszlény.
A hegy északi völgyében tértünk vissza a túra kiindulópontjához és egyben a buszhoz is. Ez az út azonban igen nehézkes volt, egy kerítés mellett , az ösvényre hordva a kitermelt fa. Nehézkesen haladtunk rajta, de pár növény itt is egyből feledtetni tudta a fáradalmakat. A talajon
Pseudoscleropodium purum-ot pillantottam meg, ami személy szerint az egyik kedvenc mohám. Két fészkest egymás mellett találtunk, bátran kaptuk is magunkat a határozásra, az egyik a
Picris hieracioides sp
. hieracioides - Közönséges keresűgyökér
Míg a másik az aranyos
Hieracium pilosella - Ezüstös hölgymál.
Az út visszafelé ezenkívül többnyire lényegi esemény nélkül telt el, még az útszélen a busz előtt megállva határoztunk egyet, memóriánk frissítése céljából
Agrimonia eupatoria, valamint MAtej észrevett egy hatalmas hernyót az egyik fatörzsön, amiről kiderült, hogy a
Cossus cossus hernyója. Érdekes méretek :)
Bár a túra nem hozott fantasztikus "eredményeket" igen jó volt beszélgetni, a területet bejárni, s közben a növények felismerését gyakorolni. A
Sternbergia pedig igen felemelő kis ékköve volt a napnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése