Hárs-hegyi túra - 2014.09.20

Ezen a hétvégén végre minden összejött, és kiszabadultam a kedvenc növényeim közé. Erre a napra egy közeli területet választottam - másnap, vasárnap egy börzsönyi túrát is terveztünk - egy kis költségkímélő, de azért lélekmelegítő útvonalat terveztem.

Nem voltam egyedül, ugyanis úgy jött ki a lépés, hogy MAtej is el tudott velem jönni, így ez az alkalom egy könnyed, beszélgetős, nézelődős útra sikeredett.

Helyszínnek a Hárs (Hársbokor) - hegyet szemeltem ki, ugyanis még sosem jártam arra, több forrásból úgy értesültem, hogy jó kis hely. Mivel előzőleg ellenőriztem a hegy földtani jellemzőit is, abban a hiszemben indultam el, hogy javarészt Hárshegyi homokkő lesz a talpunk alatt. Hazaérkezve - persze már mikor ott voltunk is - eszméltem rá, hogy elnéztem a geo térképet, így csak itt-ott foltokban volt fellelhető a homokkő. Ezt a kis csalódást leszámítva nem bántuk meg hogy ide jöttünk, bár ért minket pozitív és (sajnos) negatív is.

08:00-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, és felszálltunk a 22-es buszra, amivel a TBC intézetig utaztunk, s itt a vadaspark irányába indultunk. Gyorsan el akartuk hagyni a szemetes és nagyon durván bolygatott erdőrészt, így nem is nagyon álltunk meg. Mivel MAtej nemrég ért haza nyári angliai munkájából, lelkes élménybeszámolót tartottunk egymásnak, kivel mi történt a nyáron. MAtej most ismerkedik a mohákkal, így pár fajt, amit bizton felismerek bemutattam neki - Atrichum undulatum, Hypnum cupressiforme, Plagiomnium affine stb - nagyítóval már elég érdekesnek bizonyultak számára is.

Átmásztunk egy kerítésen, és innentől - nyilván a vadaspark miatt - elképesztő szintű taposás vált uralkodóvá, és ez végig is kísért minket szinte az egész úton. Nagyon demoralizáló volt  a gyakorlatilag felásott területeken menni. Azonban sok-sok szép és ismeretlen gombát láttunk, ezek közül csak a Amanita muscaria-t a légyölő galócát ismertem. Egy korhadékkal teli, bolygatott talajon találtam az alábbi szépséget (időközben kiderült a neve is: Parasola plicatilis - Gyenge áltintagomba)

Ezek után egy irtáson már a virágos növényeket mondogattuk egymásnak gyakorlásképp, és bizonytalanság miatt meghatározásra került a közönséges Clinopodium vulgare - Közönséges borsfű. Ezután bevetettük magunkat az irtásról az erdőbe, ahol megpillantottuk az első Dicranum tauricum-ot, és Dicranum scoparium-ot. Az ezt követő fenyőerdő jellegtelen volt, pár szép gombát kivéve, amit szintén nem sikerült megsaccolni.

Egy meszes zárt sziklagyepbe érkeztünk, ahol a sziklákon és a fák törzsén gyakorolgattam a mohfajokat és mutogattam őket MAtejnek. Syntrichia ruralis sp. ruralis, Bryum moravicum, Homalothecium sericeum, és Porella platyphylla volt terítéken. Szétnéztünk edényesek terén mi a helyzet, és találtunk Helianthemum ovatum-ot, Asperula rumelica-t, Veronica vindobonensis-ta sziklákon Grimmia pulvinata foglalta el a szokásos helyét.Ekkor MAtej észrevette a nap egyik legjobb növényét, életünk első Sternbergia colchicifolia-ját. Nagyon örülünk neki, hogy ezt a jó kis növényt végre személyesen is megismerhettük.

A hegy egy Erysimum odoratum-mal is kedveskedett nekünk, amit nagyon jó néven vettünk tőle. Ezután elérkeztünk a hegynek arra a részére ami ici pici hárshegyi homokkőből épült fel, egy kis házikó mellett a jó kis savanyú mohafajok lepték el a kavicsos aggregátumot, mint a Polytrichum formosum, P. piliferum, P. juniperinum és Dicranum scoparium. A sziklákon Hypnum cupressiforme uralkodott. Ezt a területet korábban internetes képeken láttam a területről és elmondhatom hogy katasztrófa ahogy kinéz. Az összefüggő, gyönyörű D. scoparium párnákat a vadtúltartás állatai szisztematikusan felszánják, elpusztítják. Ottjártunkkor is egy kb 15 - 20 egyedes csorda loholt el alattunk a völgyben. A párnák között egy érdekes gombát pillantottunk meg.

Innen elindulva a hegy gerincén végigvezető irtáson haladtunk, közben mészkősziklákon mohokat néztünk. A hegy csúcsán döbbenten vettük észre az állatok etetőhelyét. Ezzel semmi gond nem lenne, viszont az emberi jelenléttel megjelentek az advenív növényfajok - pl Datura stramonium, amiknek az elszaporodását senki nem engedhetné meg magának, nemhogy a Pilis Parkerdő... Ezt követően a sziklagyepben leültünk növényeket határozni, így a Pseudolyzimachion spicatum-ot, valamint egy növényt, amit első ránézésre Thymus-nak gondoltunk, azt is határoztuk neki, de egyáltalán nem illett rá a Thymus jellegzetessége. Itthon derült ki, hogy ez az Aconis arvensis - csomborpereszlény.
A hegy északi völgyében tértünk vissza a túra kiindulópontjához és egyben a buszhoz is. Ez az út azonban igen nehézkes volt, egy kerítés mellett , az ösvényre hordva a kitermelt fa. Nehézkesen haladtunk rajta, de pár növény itt is egyből feledtetni tudta a fáradalmakat. A talajon Pseudoscleropodium purum-ot pillantottam meg, ami személy szerint az egyik kedvenc mohám. Két fészkest egymás mellett találtunk, bátran kaptuk is magunkat a határozásra, az egyik a Picris hieracioides sp. hieracioides - Közönséges keresűgyökér

Míg a másik az aranyos Hieracium pilosella - Ezüstös hölgymál.

Az út visszafelé ezenkívül többnyire lényegi esemény nélkül telt el, még az útszélen a busz előtt megállva határoztunk egyet, memóriánk frissítése céljából  Agrimonia eupatoria, valamint MAtej észrevett egy hatalmas hernyót az egyik fatörzsön, amiről kiderült, hogy a Cossus cossus hernyója. Érdekes méretek :)

Bár a túra nem hozott fantasztikus "eredményeket" igen jó volt beszélgetni, a területet bejárni, s közben a növények felismerését gyakorolni. A Sternbergia pedig igen felemelő kis ékköve volt a napnak.

Előszó

Első bejegyzést írni nem egyszerű. Az ember szeretné ismertetni az írásai célját, tisztességesen össze akarja szedni a gondolatait, csapong ide-oda, annyi minden jár a fejében, a végére pedig átláthatatlanság és teljes káosz tünetei mellett törli az egészet. Mégis meg kell próbálkoznom vele, hiszen a célom: dokumentálni, és megosztani azt bárkivel akit érdekel.

A nevem Kovács Andor, 27 éves vagyok, a Békés megyei Dévaványáról származom. 2013-ban az informatikus / rendszergazda végzettségemet sutba dobva kezdtem el a Budapesti Corvinus Egyetem kertészmérnöki képzését, ezzel eddigi életfelfogásommal, foglalkozásommal ellenkező irányba kezdtem el járni. Rájöttem, hogy a négy fal között vagyok bezárva napi 10 órákra, egészségtelen körülmények között, és ki akarok onnan törni, ki a természetbe oda ahol a mesterséges dolgokat, épületeket, értéktelen emberi lenyomatokat felváltja maga a táj, a növények, az állatok, azok a dolgok, amik (számomra) valódi értéket képviselnek. Szüleim segítségével lehetőségem nyílt a változásra, változtatásra, ettől kezdve egy ragyogó világba csöppentem bele, amiért érdemes volt küzdeni.

Az egyetem második félévében egy meghatározó C azaz nem kötelező tantárgy felvételével a kertészeti terveim is változtak, eldöntöttem, hogy nekem nem a termesztés, hanem a kutatás, az area megismerése, a természetvédelem lesz a megfelelő irány. A fent említett C tárgy a "Terepi botanika" névre hallgatott, és szombati napokon olyan botanikailag fontos területekre látogattunk el, (Fóti-somlyó, Soroksári Botanikus Kert, Budai-hg dolomitsziklagyepei stb) amik megmutatták rejtett értékeiket. Előadónkra mint valami félistenre tekintettünk. Mi, akik fél éve foglalkozunk a növényekkel, minden újdonságnak számított, felismerhetetlen kórós szárakról, még levéltelen fákról cserjékről határozták a fajokat; számunkra ez a lehengerlő tudás annyira tetszett, hogy eldöntöttük: ezt a szintet utol kell érni.

Szintén a fenti tárgy adott lehetőséget arra, hogy megismerkedjek jobban egyik évfolyamtársammal, Rigó Attilával, akivel később szabadidőnkben elkezdtük bejárni a területeket, határoztuk az edényeseket a frissen megszerzett ÚMF-el (Új Magyar Füvészkönyv; 2007 Király). Egymást húztuk, unszoltuk a jobbnál jobb területekre, és májusra, már annyi mindent meg akartunk nézni, hogy a vizsgaidőszak részemről megsínylette a dolgot ( igen, egy tárgyam nem sikerült). Úgy álltunk a dologhoz, hogy a lényegi ismereteink bővülnek, és ez minden ráfordított időt megér.

Aztán Attilának hála - akit nagyon érdekeltek a mohák - megismerkedtem Németh Csabával az egyetemről, aki mohatérképezésre hívott minket a Börzsönybe. Ez első hallásra meredeknek tűnt (az is volt), úgy voltunk vele, hogy amíg a mohokkal foglalkoznak, addig mi akár új edényesekkel találkozhatunk, és okos emberektől csak tanulni lehet. Ezen a nevezetes túrán Peter Erzberger és Németh Csaba vezettek minket valamint Dr. Nagy József tanár úr is velünk tartott, hogy börzsönyi hely- és flóraismeretével segítse a mohászokat.
Ez a túra szó szerint ledózerolt minket. Szó szerint semmit (de egyáltalán semmit) nem tudtunk a mohákról  - a suliban tanult Ceratodon purpureus és Marchantia polymorpha-na kívül (amire rájöttünk hogy így sem ismerjük fel őket) - és olyan mennyiségű információt zúdítottak ránk, hogy nap végére szó szerint elértem az agyam egy napi befogadóképességének szintjét, valamint kb 60 különböző lombos és májmoha minta volt a táskámban. Olyan morfológiai tulajdonságokat láttak a nagyítón keresztül, amiknek a létezéséről még sejtésünk sem volt. Peter és Csaba lenyűgöző tudása ismételten felnyitotta szemünket egy új területről, a mohákról, ami igencsak felkeltette érdeklődésünket.

A nyár folyamán aztán szinte minden héten kinn voltunk, próbálgattuk a mohákat felismerni, határozni. Hatalmas segítséget jelentett, hogy Csaba jóvoltából az egyetem lehetőséget biztosított arra, hogy használjuk a növénytani tankszék mikroszkópjait, így egy új szinten is ismerkedtünk ezekkel a nagyszerű élőlényekkel.

Nagyjából itt tartunk most. Tudásunk egyre bővül, és minden terepi nap adatát fejben tartani már sok, így jött az ötlet, hogy mostantól minden terepen töltött napról naplóféleséget kellene vezetni, persze ha már a technikai vívmányok megvannak, miért ne lehetne ezt egy blog formájában tenni? Így akár mások is olvashatják azokat, és egy helyen lennének. További nagy előnye, hogy mivel még gyerekcipőben járunk, ezért később nosztalgikus lesz olvasgatni ezekről az időkről, ezekről a felismerésekről, valamint fejlődésünk is nyomon követhető lesz.

A bejegyzésekben a tervek szerint olvasható lesz tömör, naplószerű bejegyzések a fajokról,a habitusukról, egyfajta fajlista szinten, valamint lesznek elbeszélő jellegű történetek is. Profi fényképező hiányában képekkel dokumentálni egyelőre nem tudunk, de a napló szerkesztésekor igyekezni fogok internetes hivatkozásokkal pótolni ezt a hiányt.

Alapvetően magánfelhasználásra íródnak majd a naplóbejegyzések, de azért remélem egy-egy elbeszélésnek nem csak én leszek egyedüli olvasója. Nagy bizalommal tekintek ezen oldalra, remélve, hogy egyfajta sajátos érték kerül megírásra, illetve tudom, hogy mosolyogtató lesz 10-15 év múlva olvasgatni ezekről az időkről.

Kovács Andor